Iskolánkról

Nagyvázsony Veszprém megyében, a Tapolcai út mellett fekszik, a róla elnevezett medence közepén, 268m tengerszint feletti magasságban. A Bakony hegység délnyugati részét itt a Balaton-felvidéktõl egy hatalmas hegyszerkezeti törés választja el. A zegzugos törésvonalat a Nagyvázsonynál Sédnek nevezett kisebb folyó öntözi. Északról a 600m magasra felnyúló Kab-hegy határolja. A mai Nagyvázsony helyén már a kõ - és bronzkori ember is tanyázott. A rómaiak idejében az itt elvezetõ hadi út mentén település volt, amit számos lelet és feliratos kõ is bizonyít. A község nevét elsõ birtokosáról, a Vason (Vázsony) nemzetségtõl kapta, amelynek elsõ ismert tagja Ákos, aki 1216-tól a királyné (II. Endre felesége) udvarbírója. 1217-ig Vasont Salamon bán bírta, majd végrendeletileg Calus (Kopasz) András vitéznek hagyta (aki helyette hadakozott a Szentföldön II. Endre seregében). A XIV. század végén Vázsonyt a Vezseny család kezén találjuk. A Vezsenyiek utolsó férfi sarját, Lászlót, Mátyás király 1462-ben Rómába és Ferrarába küldi követül. Halála után a koronára visszaszállott Váson vagy Vásonkõ várát Mátyás Kinizsi Pálnak adta. Fejlõdése oly gyors volt, hogy 1478-ban már a magyarországi mezõvárosok között szerepel. 1495-ben említik elõször a községet Naghwason néven. A török kiûzése után Zichy István gyõri vicegenerális és királyi asztalmester kapja Nagyvázsonyt is királyi adományul. A helység akkor már igen szomorú állapotban volt: a vár és a pálos kolostor a török háborúk alatt lakatlanná vált. A XVIII. század elején Zichy Imre német telepeseket hozatott az elnéptelenedett vidékre. A XIX. század elején a máshová húzódó magyarság helyébe újabb német telepesek jöttek. Ekkor bõvült a község mai terjedelmére. 1851-ben a Todesco család vásárolta meg az uradalmat, majd 1913-ban ismét visszakerült a Zichy család tulajdonába, akik a II. világháború befejezéséig birtokolták.

Az iskola történetének legrégibb adatai a református felekezeti iskola fennmaradt anyakönyvébõl olvashatók ki. Elsõ bejegyzései az 1859/60-as tanévrõl szólnak. Az oktatás ettõl az idõtõl tekinthetõ folyamatosnak Nagyvázsonyban.

 Az iskolák államosítása elõtt nemcsak református, hanem katolikus, evangélikus és izraelita felekezeti iskolák is mûködtek Nagyvázsonyban. A katolikus iskola anyakönyve 1887/88-as tanévtõl, az evangélikus iskola anyakönyve 1891/92-es tanévtõl, az izraelita iskola anyakönyve pedig 1878/79-es tanévtõl kezdõdik.

1907-ben, gróf Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter ideje alatt Nagyvázsonyban is épült elemi állami népiskola. Az oktatás nehezen indult be a megfelelõ feltételek hiánya miatt. A környezõ falvak felekezeti iskolái: a vöröstói római katolikus, a mencshelyi evangélikus, a magyarbarnagi református és a németbarnagi római katolikus iskola 1947-ig mûködhetnek, majd az egyházi iskolák államosításának áldozataivá válva, állami általános tagiskolákként mûködnek tovább 1977-ig. Ezután beolvadtak a nagyvázsonyi körzeti állami iskolába, így a tankötelesek Nagyvázsonyba jártak iskolába.

 A megduzzadt gyereklétszámot csak szükségtantermek igénybevételével lehetett elhelyezni. 1975-ben egy új iskolaépület kerül átadásra. Ezt követõen teljes felújítást kapott a régi iskola is. 2007-ig két épületben a Kinizsi u.53.sz. (1-3. évfolyamok) és az Iskola u. 1-ben (4-8. évfolyamok) folyt az oktatás. A gyereklétszám nagyfokú csökkenésével ma már egy kétszintes épületben – 18 tanteremben és egy tornateremben – korszerû feltételek mellett folyik az oktatás.

Iskolánk 1990-tõl német nemzetiségi iskolaként mûködik. Olyan faluban élünk és oktatunk-nevelünk, mely saját maga, de még inkább társközségei (Barnag, Pula, Vöröstó) gazdag német nemzetiségi hagyományokkal rendelkeznek.  A második világháborút megelõzõ idõszakban, ezekben a falvakban még jelentõs német ajkú lakosság élt, akik a 18. századtól, betelepítésüktõl fogva õrizték és ápolták kultúrájukat, a mindennapjaikat megszínezõ hagyományaikat és sajátos nyelvjárásukat. Az 1945 utáni gazdasági átalakulás a nemzetiségi családokban, közösségekben nagymértékû „nyelvvesztés”-hez vezetett, a tájnyelv ismerete visszaszorult, elhalványultak hagyományaik, feledésbe merült õseik nyelve és származása. Mindezek tudatában felelõsséggel vállaljuk fel iskolánkban a német nemzetiségi nyelvoktatást és nevelést, kisebbségi önkormányzataink lelkes, önzetlen anyagi és erkölcsi segítségét élvezve.

A német nyelv oktatása már az 1957-58-as tanévben nemzetiségi nyelvként, heti 3 tanórában került bevezetésre. 1990-tõl heti 5 órában oktatjuk a nyelvet, 2013-tól nemzetiségi népismeretet is oktatunk német nyelven heti egy órában. Iskolánk minden tanulója részesül a nemzetiségi nyelvoktatásban. Évente szervezünk nemzetiségi napot, megünnepeljük Szent Márton napját, iskolai programjainkon jelen van a német nyelvû elõadás, német színjátszó szakkör mûködik, gyerekeink részt vesznek a nemzetiségi és német nyelvi versenyeken, minden tanév végén megszervezzük a 8-ik osztály számára helyi német nyelvvizsgát, testvértelepülésünkben kétévente szervezünk nyelvi tábort és fogadjuk Falkenberg fiataljait itthon, évente egynapos nyelvi kirándulást szervezünk Ausztriába.  

 1991-ben alapfokú zeneoktatással bõvült pedagógiai tevékenységünk. 2013-ig önálló zeneiskolával rendelkeztünk. 2013-ban a zeneiskolát a Veszprémi Zenemûvészeti szakközépiskola és alapfokú mûvészeti iskolához csatolták.

2010-ben felvettük történelmi hírességünk, Kinizsi Pál nevét.  

2010-ben az iskola épülete különbözõ pályázatoknak köszönhetõen kívül-belül megújult, az épület akadály mentesítve lett, lifttel bõvült. 2012-tõl fenntartónk és mûködtetõnk a Klébelsberg Intézményfenntartó Központ. Jelenlegi fenntartónk  pedig  (2016.  november  30-tól)  a Veszprémi Tankerületi Központ.